A szerző, John Elder Robison gyermekkora óta érezte, hogy "más, mint a többiek", ám csak negyven éves korára diagnosztizálták nála az Asperger-szindrómát (a szindróma az autizmus enyhe formája), amelyről előző kötetében megrendítő őszinteséggel vallott (Nézz a szemembe: 201205215). Különös, egészen   [>>>]

A szerző, John Elder Robison gyermekkora óta érezte, hogy "más, mint a többiek", ám csak negyven éves korára diagnosztizálták nála az Asperger-szindrómát (a szindróma az autizmus enyhe formája), amelyről előző kötetében megrendítő őszinteséggel vallott (Nézz a szemembe: 201205215). Különös, egészen másfajta fénytörésben látta világot, az őt körülvevő eseményeket, ám tehetsége, mindenre nyitott érzékenysége, és a világ dolgai iránti folyamatos és olthatatlan érdeklődés szinte repítették őt előre a tudás útján. Mindezek ismeretében talán nem lehet csodálkozni azon, hogy a korántsem hétköznapi felnőttből formabontó édesapa lett. Fia, akit megértő szeretettel, könyvében mindvégig Kisbocsként emleget az édesapjához hasonló adottságokkal lett megáldva/verve. Kiemelkedő intelligenciája révén már egészen kicsiny korában rendkívüli érdeklődést mutatott - többek között - a gépkocsik működése iránt. Még tízesztendős sem volt, de már tudott autót vezeti, mi több ? az apa jóvoltából, aki mindenben segítette a csudabogárként elkönyvelt fiát ? még tehervonatot is vezethetett. Sajnálatos módon a középszert díjazó iskolai közeg nem fogadta be az érdeklődő, ám minden tekintetben kortársai közül kiemelkedő Kisbocsot. Ekkor került sor az első vizsgálatra, amely azonban nem bizonyította egyértelműen, hogy a fiú szintén Asperger-szindrómás lenne. Mindenesetre viselkedési és tanulási problémái igencsak megnehezítették a közösségbe való beilleszkedését. Kiemelkedő tehetsége és érdeklődése a vegyészet iránt már ekkortájt megmutatkozott: Kisbocs tizenhét esztendősen robbantással kapcsolatos kísérleteket végzett, amely miatt a hivatalos szervek vádat emeltek ellene, az amerikai állami és szövetségi ügynökök viszont egyre nagyobb érdeklődést mutattak Kisbocs tudományos eredményei iránt. A mindent felülíró apai szeretet (amely átsüt a sorokon) képessé tette Kisbocsot arra, hogy beilleszkedjék a világba, így aztán a könyv záróakkordja már arról tudósít, hogy a huszonkét esztendős fiú lassan rátalál önmagára? A hazájában hatalmas sikert megért, egyszerre komoly és helyenként mosolyt fakasztó, remekül megírt történet, széles körben ajánlható beszerzésre. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]